Etikai fogalmak és kifejezések

amoralizmus köznévi címszó Olyan felfogás vagy magatartás, amely tagadja az erkölcsi elvek érvényét, illetve figyelmen kívül hagyja az erkölcsi megkülönböztetést. Példa a használatraHa valamely erkölcsi meggyőződés igényt tart az egyetemességre (az individualista „etika” is ezt teszi), nem tévesztendő össze az amoralizmussal. autonómia köznévi címszó A személy önálló, belátáson alapuló önmeghatározása, amelyben cselekvését nem kizárólag külső parancsok vagy ellenőrizetlen késztetések irányítják. Példa a használatraA keresztény etikusok közül sokan elutasítják a cselekedet minősítését merőben az érzület, az autonómia és a moralitás alapján, annak ellenére, hogy az autonómia gondolata korántsem új. boldogság köznévi címszó Az etikai hagyományban az emberi élet átfogó kiteljesedése és jólléte, amelyet nem lehet egyetlen pillanatnyi örömre vagy élvezetre szűkíteni. Példa a használatraPaul Ekman listája eggyel több elemet számlál: harag, undor, félelem, boldogság, szomorúság, megvetés és meglepődés – ezek az általa vizsgált, és univerzálisan felismerhető arckifejezéseken alapulnak. bűntudat köznévi címszó Az az érzelmi és erkölcsi állapot, amelyben valaki saját tettét vagy mulasztását helytelennek tekinti, és felelősnek érzi magát érte. Példa a használatraEgy hasonló, körülbelül 40 évvel ezelőtti kutatás szerint: a nők 25%-ának nincs, 45%-ának enyhe, míg 30%-ának erős bűntudata volt emiatt. deontológia köznévi címszó Kötelességközpontú etikai megközelítés, amely szerint egy cselekedet erkölcsi megítélése nem vezethető vissza kizárólag annak következményeire. Példa a használatraA katolikus erkölcsteológia jelenleg egyik leghevesebben vitatott etikai kérdése a deontológiai, illetve a teleológiai érvelés problémája. deontológiai érvelés köznévi címszó Olyan etikai indoklás, amely kötelességekre, jogokra vagy önmagukban kötelező szabályokra hivatkozik, és nem csupán a következményeket mérlegeli. Példa a használatraÉrzületetikán azt érti Weber, amit deontológiai érvelésnek neveztünk, s a teleológiai érvelés nagyjából megfelel a felelősségetikai típusnak. determinizmus köznévi címszó Az a filozófiai álláspont, amely szerint minden történés, így az emberi cselekvés is, korábbi okok és törvényszerűségek által meghatározott. Példa a használatraA determinizmus szerint változatlan természeti törvények kauzálisan határoznak meg minden történést, szigorúan szükségszerű a viszony az előzmények (ok) és következmények (okozat) között. döntési szabadság köznévi címszó A személy képessége arra, hogy több lehetséges cselekvés közül mérlegelve válasszon, és döntését sajátjaként vállalja. Példa a használatraA szellemről, észről, öntudatról, döntési szabadságról nem mondhat semmit az empirikus tudomány. előzetes erkölcsi tudás köznévi címszó A mindennapi életben már az elméleti etika tanulmányozása előtt működő gyakorlati tudás a jóról, rosszról, kötelességről és felelősségről. Példa a használatraE belső iránytű révén mindig is tudunk az etikáról, legfeljebb nem fogalmazzuk meg, nem fejtjük ki részletesen előzetes erkölcsi tudásunkat. erény köznévi címszó Gyakorlással megszilárdult, tartós jellembeli készség arra, hogy valaki a helyzethez illően felismerje és megtegye a jót. Példa a használatraManapság a türelem olyan erény, amit egyre nehezebb megtartani. erkölcs köznévi címszó Egy közösségben történetileg kialakult, helyesnek vagy követendőnek tartott cselekvési normák, értékítéletek és magatartásminták összessége. Példa a használatraAz etika és erkölcs megkülönböztetéséből következik, hogy az etikai megfontolások nem eo ipso, nem természetszerűen erkölcsiek, ami persze nem zárja ki, hogy bizonyos erkölcsi probléma iránti érdeklődésből fakadjanak. erkölcsfilozófia köznévi címszó Az etika másik elnevezése; az erkölcsi cselekvés, értékek, normák és igazolások elméleti, filozófiai vizsgálata. Példa a használatraAz etika vagy erkölcsfilozófia nyelve az erkölcsi nyelvre reflektáló beszéd. erkölcsi értékelés köznévi címszó Cselekedet, szándék vagy személy erkölcsi szempontú megítélése, például helyesnek, helytelennek, felelősnek vagy igazságtalannak minősítése. Példa a használatraAz emberi cselekvés erkölcsi értékelése mindig feltételezi, hogy a cselekvő ember teljesen sajátos értelemben ura önmagának és cselekvésének. erkölcsi érvelés köznévi címszó Érvek rendezett alkalmazása annak megindokolására, hogy egy cselekedet, norma vagy döntés miért tekinthető erkölcsileg helyesnek vagy helytelennek. Példa a használatraA mesterséges fogamzásgátlók tilalmazása a pápai tanítóhivatal által, illetve a tilalom fogadtatása jól példázza a tekintélyelvű erkölcsi érvelés határait. erkölcsi norma köznévi címszó Olyan közösségi vagy belátáson alapuló magatartási követelmény, amely meghatározza, mit tekintenek helyes, tiltott vagy kötelességszerű cselekvésnek. Példa a használatraA helyes etikai következtetés ugyanis pl. az eszkimók esetére nézve nem az erkölcsi norma teljes relativizálása lenne, hanem az, hogy mindent meg kell tenni az eszkimók életkörülményeinek megjavítására, hogy feleslegessé váljanak az ismertetett praktikák. erkölcsi nyelv köznévi címszó A hétköznapi és szakmai nyelv azon része, amely az emberi cselekedeteket jóként, rosszként, helyesként vagy helytelenként értékeli. Példa a használatraAz erkölcsi nyelv a köznapi beszédnek az a része, amely kritikusan értékeli az emberi cselekedeteket. erkölcsi törvény köznévi címszó Az emberi cselekvést feltétlen vagy általános érvénnyel irányító erkölcsi követelmény, amelynek igazolása az etika egyik központi kérdése. Példa a használatraMindenki átéli magában a föltétlen „legyen” követelményét, amiből következtetnünk kell a szabadság meglétére mint a föltétlenül kötelező „legyen” (erkölcsi törvény) lehetőségi feltételére. erkölcsileg helyes köznévi címszó Olyan cselekedet, amely a helyzetben alkalmazható erkölcsi követelményeknek és ésszerűen igazolható normáknak megfelel. Példa a használatraHegel szerint a moralitás, az erkölcsi jóság az emberi cselekedet mellőzhetetlen tulajdonsága ugyan, de önmagában véve még elvont, s mivolta szerint az erkölcsileg helyes cselekedetre irányul, amelyben nem válik ketté az akarat jósága és az erkölcsileg helyes és elismert. erkölcsileg jó köznévi címszó Olyan cselekvői szándék, döntés vagy jellembeli beállítódás, amely a felismert erkölcsi jóra irányul. Példa a használatraAquinói Szent Tamás az önmagában való jót (bonum per se) megkülönbözteti a (szubjektív) lelkiismeretben felfogott jótól (bonum in apprehensione rationis), amit a következőkben az erkölcsileg jó és erkölcsileg helyes megkülönböztetéssel adunk vissza (I-II . 19 a. értékítélet köznévi címszó Olyan kijelentés vagy megítélés, amely egy cselekedetet, tulajdonságot vagy állapotot valamilyen érték szempontjából minősít. Példa a használatraErkölcsön az erkölcsi normák, értékítéletek, intézmények összességét értjük, etikán pedig az erkölcs problémakörének filozófiai vizsgálatát. észjogi érvelés köznévi címszó Olyan erkölcsi indoklás, amely az általánosan belátható ésszerűségből és az emberi cselekvés racionálisan igazolható követelményeiből indul ki. Példa a használatraAz észjogi érvelés azonban nem egy természeti-célszerű rend előzetes adottságaként fogja fel a jogot, hanem mint az ész konstrukcióját (Lexikon der Ethik, 177. o.). éthosz köznévi címszó Az ember tartós erkölcsi karaktere és jellemszilárdsága, amely a belátásból fakadó helyes cselekvésre teszi képessé. Példa a használatraAz ilyen magatartás az erkölcsi viselkedés, már nem ethosz, hanem éthosz: karakter, jellemszilárdság, maradandó készség a jóra, azaz erény. etika köznévi címszó Az emberi cselekedetek erkölcsi megítélését, a jó és rossz kérdését, valamint az erkölcsi normák igazolhatóságát vizsgáló filozófiai tudomány. Példa a használatraMind a hagyományos etikában, mind a köznapi beszédben gyakran használjuk az etikus melléknevet az erkölcsös szinonimájaként: beszélünk etikus cselekedetről, etikai követelményről, etikai normákról stb. felelősség köznévi címszó Az a számonkérhető viszony, amelyben a cselekvőnek ésszerű indokot kell tudnia adni arra, miért döntött és cselekedett egy bizonyos módon. Példa a használatraValakinek a felelősségére hivatkozni, cselekedetéért felelősség tenni annyi, mint feleltet várni tőle. habitus köznévi címszó Tartósan kialakult készség, beállítódás vagy lelki alkat, amely meghatározza, hogy a személy jellemzően miként érzékel és cselekszik. Példa a használatraA habitus kifejezi, hogy az egyén melyik társadalmi osztályhoz tartozik. heteronómia köznévi címszó Az autonómia ellentéte: a cselekvő akaratának idegen előírásoktól, külső hatalomtól vagy uralkodó szenvedélyektől való függése. Példa a használatraArisztotelészt is foglalkoztatja a heteronómia és az autonómia viszonya, és hangsúlyozza, hogy a tudatlanságból létrejövő cselekedet nem ered az ember önszántából (NE 1110 b 18-1111 a 20.). humanitás köznévi címszó Az emberi méltóság tiszteletét, az emberséges bánásmódot és az emberhez méltó élet feltételeinek elismerését kifejező erkölcsi érték. Példa a használatraA humanitás követelménye elutasíthatatlan. lelkiismeret köznévi címszó A személy belső erkölcsi ítélőképessége, amellyel konkrét helyzetben saját cselekvését vagy mulasztását helyesnek, helytelennek vagy kötelességszerűnek értékeli. Példa a használatraA fiziológia, a pszichológia, kiváltképpen a mélylélektan (Nyíri, 1993), az etológia, a szociológia jogosan kutatja a motivációs horizontok létrejöttét, az egyéni lelkiismeret sajátos jellegét. lelkiismeret-furdalás köznévi címszó Kellemetlen belső erkölcsi élmény, amely akkor jelentkezhet, amikor valaki saját korábbi cselekedetét helytelennek vagy mulasztásnak ítéli. Példa a használatraAmint mondani szoktuk: „bűntudata” volt, „lelkiismeret-furdalás” gyötörte. metaetika köznévi címszó Az etikai állítások jelentését, logikáját, igazolhatóságát és az erkölcsi nyelv működését vizsgáló filozófiai terület. Példa a használatraÖsszefoglalva: a metaetika az etikai elméletek deskriptív modelljének egyik változata. morál köznévi címszó Az erkölcs idegen eredetű elnevezése; valamely közösségben elfogadott cselekvési minták, értékek és kötelezőnek tekintett normák rendszere. Példa a használatraA morál az erkölcs szinonimájának tekinthető, tehát azoknak a cselekvési mintáknak az összessége, amelyeket az emberek bizonyos közösségében elismertek, s általában véve kötelező érvényűek. moralitás köznévi címszó A cselekvő személy erkölcsi minősége és a jó iránti tudatos elkötelezettsége, amely túlmutat a külső szabályok puszta követésén. Példa a használatraAz eddigiekből nyilvánvaló, hogy az erkölcs vagy morál az ethosz jelentésének felel meg, az elvont erkölcsiség vagy moralitás pedig ahhoz áll közel, amit az éthosz fejez ki: a cselekvés olyan minőségét, amely vállalja a jó iránti feltétlen elkötelezettséget. szabad akarat köznévi címszó Az akarat önmeghatározó képessége, amely szerint a személy nem pusztán külső okok vagy pillanatnyi késztetések szükségszerű eredményeként dönt. Példa a használatraA gyakorlati ész felismeri, hogy az isteni parancsok összes kötelessége nem valami idegen akarat önkényes rendelkezése, hanem valamennyi a szabad akarat lényegi törvénye önmaga számára (KpV A 233. o.). szándék köznévi címszó A cselekvő tudatos irányultsága valamely cél vagy eredmény felé, amely az erkölcsi megítélés egyik fontos, de nem kizárólagos szempontja. Példa a használatraNem titkolja a szándékait, azt akarja, hogy vásárolj tőle, ezért neki mindenről a saját termékei jutnak az eszébe, és azokat reklámozza. teleológiai érvelés köznévi címszó Olyan etikai indoklás, amely a cselekedeteket elsősorban céljuk, várható eredményük vagy következményeik alapján értékeli. Példa a használatraAz ilyen és hasonló problémák eldöntésénél a teleológiai érvelés a tevékeny szeretetre támaszkodik mint kritériumra, amitől elválaszthatatlan az emberi személy méltósága. természeti törvény köznévi címszó Az a filozófiai elgondolás, amely az emberi természetből és észből megismerhető, általános erkölcsi alapelveket tételez fel. Példa a használatraE három jellemző mozzanat összetartozásából kiviláglik, hogy az ész feladata a természeti törvény konkretizálása. természetjogi érvelés köznévi címszó Olyan erkölcsi érvelés, amely a helyes cselekvés elveit az emberi természetből, alapvető javakból és az ezekre irányuló ésszerű belátásból vezeti le. Példa a használatraA természetjogi érvelés az ember természetére (lényegére, fogalmára) s a világban való helyére hivatkozik. téves lelkiismeret köznévi címszó Olyan lelkiismereti ítélet, amely a cselekedet erkölcsi minőségét tudatlanság, tévedés vagy hibás értékelés miatt helytelenül állapítja meg. Példa a használatraKant szerint a „téves lelkiismeret képtelenség”, mert az objektív ítéletben, hogy kötelesség-e valami (megölni a bankárt), olykor tévedhet valaki, de szubjektív ítéletében, hogy a kötelességének eleget kell tennie (lelkiismerete a bankár megölésére szólítja fel), nem (MST A 38). univerzalizálhatóság köznévi címszó Az erkölcsi elv azon vizsgálata, hogy következetesen kívánható-e ugyanannak a szabálynak az alkalmazása minden hasonló helyzetben lévő személyre. Példa a használatraAz univerzalizálhatóság elvének semmiképpen sem mond tehát ellent, ha az észmotivációk az időközben szerzett tapasztalatokon okulva mindinkább specifikálódnak abban az értelemben, hogy figyelembe veszik a sajátos körülményeket és helyzeteket, számolnak kivételekkel és korlátozásokkal (R. utilitarizmus köznévi címszó Következményelvű etikai elmélet, amely a cselekedeteket aszerint értékeli, mennyiben növelik az érintettek összesített jólétét vagy hasznát. Példa a használatraEltekintve attól, hogy a hasznosságelv további megalapozást igényel, s kérdés, hogy egyáltalán eleget tude tenni a moralitás követelményének, az utilitarizmus immanens határokba ütközik.